KÖSZÖNJÜK TIHANY! (http://www.bthe.hu)
Lezajlott az, amire fél éve készültünk. 2010. február 12-én este Erőss Zsolt hegymászó tartott előadást a 2009-es év himalájai „nyolcezres” mászásáról és természetesen a január elején történt tátrai balesetéről. A Művelődési Ház színháztermében kb. 130-an gyűltünk össze meghallgatni Őt, az utána következő kötetlen beszélgetésen pedig sokan tették fel érdeklődő kérdéseiket. Öröm volt számunkra, hogy ígéretéhez híven ellátogatott hozzánk, hiszen súlyos balesete óta nem volt sehol hasonló nyilvános élménybeszámolón.
Elérkezett a várva-várt szombat reggel melyre október óta készültünk.
Az időjárás ezen a napon adott is, de el is vett: reggel hatalmas szél, mely sok résztvevő-jelöltet megriaszthatott, de ugyanakkor igazi téli idő, 30 centi hóval, derült éggel, ahogy abban a bizonyos nagy könyvben meg van írva! Azok, akik a délelőtt 11-ig tartó időszakban rajtoltak a 3 táv valamelyikén, valószínűleg sokáig nem felejtik el ezt a délelőttöt. A tomboló szél a Farkas-verem környékén kifejezetten kellemetlenül hordta a havat.
A 3 távon összesen 492 vállalkozó vágott neki a 10, 15 vagy 20 km-es útvonalak valamelyikének, közöttük az alábbi tihanyi lakosok:
Bede Mihályné dr., Bede Péter, Cseh Tibok Ákos, Dobos Veronika, Dr. Bede Péter, Éder Zoltán, Grám Anikó, Heilig Balázs, Heilig András, Horváth Izabella, Kántor Bálintné,
Kovács István, Kötél Imréné, Kötél Kornél, Kötél Richárd, Malkó Ferenc, Nagy László,
Návay Péter, Oláh Miklós, Oláh Viktória, Tordai Csaba, Tósoki Imre, Tósoki Daniella, Vehovszky Ágnes
A sikeres teljesítés érdekében különböző helyszíneken segítettük frissítéssel a résztvevőket: Átjáró-barlang, Apáti templomrom, Akasztó-domb, Hajóállomás. A célban, a jól megérdemelt emléklap és kitűző mellé korlátlan mennyiségű teát és virslit fogyaszthattak.
Nagyon örülünk annak, hogy a település néhány vállalkozója úgy érezte, nem maradhat ki egy ilyen kezdeményezésből: Vajda Balázs – PEDRÓ kocsmája, Ricza Lajos – Kecskeköröm csárda, Horváth Csaba – Oázis étterem, Salánki Sándor – Salánki Borpince, akik különböző támogatásaikkal segítették a rendezvény még sikeresebbé tételét! Köszönetemet szeretném kifejezni továbbá: Tósoki Imrének, Oláh Miklósnak, Korzenszky Richárdnak, Kiss Helgának, Máté Mariettának, Rózsa Évának, Dombi Lajosnak, ifj. Czégai Lászlónak, Berta Mihálynénak, Pálfi Lajosné Évának, Baranyai Margitnak, Horváth Istvánné Terinek, akik szintén önzetlen segítségükkel tették felejthetetlenné ez a napot.
Köszönjük Tihany, ha lehet, jövőre ismét jövünk!
Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület – Csiba Ágoston
A kiállított képek uralkodó színei, a kék, a sárga és a zöld azonnal elárulják a festőnő alkotóéletét ösztönző elemeket: a vizet, a napfényt és az erdős tájat. Egyetlen szóval foglalja össze mindhármat:
– Tihany! A család nyári fészke. Habár a kerületben születtem, és az első pillanatoktól kezdve ugyanabban a házban élek, alig merem bevallani: soha nem töltöttem a nyarat Budapesten. Egyszer jöttem fel szeptemberben a fővárosba, akkor is csak azért, mert születendőben volt a kisfiam. A festmények nagy része a népszerű félsziget környezetében fogant és készült. Fölöttébb egyéni módon. Éva szenvedélye a kerékpározás. Akik ismerik a Fürj utca vagy a Lejtő út hegymenet-kihívásait, azok tisztában vannak azzal, mit jelent dugig töltött bevásárlókosárral a nyereg mögött, egy-egy plasztik zacskóval a kormányon hazatekerni a helybeli bevásárlóközponttól. A Káli-medencével kitágult Tihany számos mellékútvonala másfajta kihívásokat is kínál. A napi harminc kilométeres kerekezés közben a művész fejében „legalább ötven alkotás rögződik” a felbukkanó tájról, állatokról, az ellesett emberi pillanatokról. Mire hazatér, négy-öt „már keretben él”, azaz a vázlatfüzetbe kerül. Először emlékezetből, később a helyszínen, grafittal és digitális fényképezőgéppel, „hogy hazavigyem a részleteket is”.
– Az első változat után sokszor hetekig rá sem nézek a festményre. Előfordul, hogy – hazajőve Budára – itthon érzem először, képes vagyok folytatni a művet. Olykor több képen dolgozom egyszerre. Ilyenkor néhány nap alatt befejezem őket.
 |
| A művésznő a Nepáli serpa kislány című képével |
Csáki-Maronyák Éva impresszionista ízű akvarelljei és olajmunkái különös tehetségről tanúskodnak. Nemcsak a tájképek, de a csendéletek is mozgásban vannak! Ellentmondásos következtetés? Lehet. Mégis, a tihanyi kettőstorony, a Belső-tó víztükre, a Káli-medence pincesorai, a megpillantott vályogház a falának támasztott szekérkerékkel – elsuhanóban tűnnek fel a vásznakon, rajzpapírokon. Ez a fajta benyomás-szemlélet adja vissza az élethű élményt. Itt főleg a vitorlázóképekre gondolok. Aki valaha ült versenydingiben, viharos körülmények között, újraéli a pillanatot, amikor a kövér vitorlákkal száguldó hajó orra átvág a hullámtarajon, s fejjel zuhan a hullámvölgybe. Csáki-Maronyák Éva képei láttán az ember az arcán érzi a Balaton hideg permetét.
A háttérbeszélgetés a nepáli teherhordó kislányt ábrázoló kép előtt indul. A fi gura mongol metszésű arcán fürkésző kifejezés ül, mellyel a váratlanul megjelent idegent mustrálja.
Miképpen került a festőnő Nepálba? A kibontakozó élettörténet éppen olyan színes, mint a kiállításon szereplő képek.
A nemrég elhunyt édesapa, az orosházi születésű Csáki-Maronyák József Kossuth-díjas festőművész jól ismert figura volt magyar képzőművészeti körökben, a művészetet becsülő nagyközönség szemében. Éva lánya a Csekovszky Árpád és Schrammel Imre páros által vezetett Iparművészeti Főiskolán végzett, kerámia szakon. A szülői ház alagsorában virágzó kerámia-kisüzemet létesített. A rendszerváltás okozta gazdasági felfordulás azonban lehúzatta vele a rolókat. Ekkor döntött úgy, a három gyermek mellett már megengedheti magának, hogy addig ki nem élt szenvedélyének, a festészetnek hódoljon.
A kerámiaműhely kis lakássá változott legidősebb fia javára, és a késő ősztől kora nyárig működő festőműterem a kertre néző verandára került.
Nepál? – kérdezem. A válaszból kiderül, Éva személyében azzal az alpinistával állok szemben, aki a nyolcvanas évek közepén tagja volt mindkét női párosnak, amely lmmagyarként elsőnek mászta meg a kaukázusi Elbrusz közel hatezer méteres nyugati és keleti csúcsait. A közhiedelemmel ellentétben földrajzilag az Elbrusz-vonulat adja Európa legmagasabb hegyeit.
1985-ben a Pamírba készült, a Lenin-csúcs megmászására. Arról álmodozott, hogy megdönti a magyar női rekordot, és elsőként lépi át a 7000 méteres magasságot. A tervet családi tragédia hiúsította meg. Férje, Csanádi Sándor, az Első Magyar Himalája Expedíció technikai vezetője a Himalcsuli 7893 méteres csúcsának megmászása közben életét vesztette. Mindössze öt éve voltak házasok. Sándor „a főiskola bagószagú, fülledt műhelyeiből” szabadította ki párját.
Először a Nagyhideg-hegyet mászták meg együtt, s ereszkedtek alá sítalpakon, a nászútjuk már a Mount Blanc „meghódításával” végződött. A Videoton villamos mérnöke a magyar alpinisták közszeretetnek örvendő, karizmatikus tagja volt. A fiatal, kisfát egyedül nevelő özvegyet a hegymászóközösség karolta fel. A fehérvári egyesület tagja, az ismert vízügyi mérnök, ipari alpinista és csapatépítő specialista, Gond Ferenc feleségül kérte.
A frigyből további két fiúgyermek született. A kibővült család, amint tehette, a Tátrába indult hegyet mászni és síelni. Éva kitanulta a síalpinizmus alapjait, és nemsokára szervezett csoportokat vezetett a hegység nyergeire. A résztvevők fókabőrt kötöztek a lécek aljára felfelé menet, a tetőn levették azokat, majd lesiklottak a völgybe, az érintetlen, szűz havon.
 |
| Csáki-Maronyák Éva: Hárman a vizen |
– A hegymászás elszakadás a művészeti élet egzaltált valóságától – mondja Csáki-Maronyák Éva –, aki nem teszi meg a saját lábán az utat, azt senki sem viszi fel. Első férje emlékére 1999-ben zarándokutat tett a Himalájába, és – a honi hölgy hegymászók közül elsőként – meghódította a Th orung La 5400 méteres csúcsát.
A nagypapától örökölt rusztikus családi nyaraló a hajdani tihanyi halászkikötővel szemben búvik meg, a fák között. Napjainkban az öreg mólókövek mentén vitorlásklub működik. A család minden tagja megszállottja a víznek, a szélnek. – Kislánykoromban naponta csak egyszer mártóztam a vízbe – emlékezik Éva. – De akkor reggeltől estig.
Az évente megrendezett öbölátúszó versenyeken általában az első három között végez. Szenvedélyesen vitorláznak, a kertben nyolc szörfdeszka várja a viharrakéta fellövését, „a szörfözés akkor az igazi, ha az ember erős szélben, a hullámok tajtékán lovagol”, vallják.
A kisebbik fiú, a 17 éves Gergő a kadet vitorlástípus magyar bajnoka, a 420-as hajóosztály ranglistavezetője. Bátyjával, a 20 éves, mérnökhallgató Balázzsal – aki a biatlon és duatlon sportágak magyar bajnoka – szerepeltek már világkupán és világbajnokságon is.
A szobáikban „kiállított” trófeák számát még megbecsülni sem lehet. Az első házasságból született 23 éves Zoltán élvonalbeli tájfutó, e pillanatban az ELTÉ-n folytatott tanulmányai mellett műszaki menedzser diplomáján dolgozik. Németvölgy lakossága többnyire közös szenvedélyükről ismeri fel a három fiút – a mono biciklizésről! Megszokott látvány, amint nyaktörő sebességgel száguldoznak a cirkuszba való egykerekűn a Farkasrét felől lefutó közutakon…
Csoda, hogy effajta mozgalmas családi háttérrel a Csáki-Maronyák Éva ecsetje alól kikerülő alkotások is önálló életet élnek? – A festmény akkor lesz jó, ha lendületből készül. A hezitálás megtöri a mozgást, a kompozíció szétesik. Senki sem akar ilyen képet nézegetni évekig a falán.
Művészi terveivel kapcsolatban a festőnő Van Goghot idézi: – A legfőbb vágyam, hogy megtanuljak oly hibásan festeni, a valóságnak olyan átalakításával, módosításával, hogy hazugság legyen belőle, amely azonban igazabb a szó szerinti valóságnál…
(Somogyvári)
|
Levendula a konyhában |
 |
A levendula illata nyáron eltéveszthetetlen és általában összekapcsolódik a szappanok és az öreg szekrények molyűző illatával. Mégis a levendula a modern konyha egyik feltörekvő, különleges „fűszere”. Első hallásra vad ötletnek tűnik ételbe levendulát tenni, de aki egyszer kóstolta, azonnal megszereti.
Reneszánszukat élik az ehető virágok, de a fehércsokoládés levendulafagylaltot vagy a levendulás süteményt nehéz elképzelni. Pedig a keskenylevelű levendula évszázadok óta nem csak dísznövényként, hanem gyógynövényként is ismert. A növény virágait használja a népi gyógyászat, amely illóanyagokban gazdag. Teáját idegnyugtató, görcsoldó főzetként tartják számon, de ismert ezenkívül fejfájás csillapító és fertőtlenítő hatása is. Alkalmazzák még nyugtalanság, rossz közérzet, alvászavarok és rovarcsípések kezelésére is. Fürdő formájában főleg reumás fájdalmak enyhítésére javasolt. Friss vagy szárított virágaiból, olíva olaj felhasználásával otthon is készíthető levendulás masszázsolaj, amely szintén a reumás fájdalmakat enyhíti, de jó feszültségoldó is.
A levendula mediterrán félcserje, tavasztól őszig ültethető, viszont nagyon sok vizet igényel és ha jól érzi magát, gyorsan szaporodik. Kertbe és balkonládába egyaránt ültethető.
forrás: http://www.activia.hu/
Tihanyi bor
A tihanyi félszigeten a bortermelésnek több évszázados hagyománya van. A Belső-tó feletti Hármas hegyen termelt minőségi száraz olaszrizling íz és illata a cseresznye és a mandulára emlékeztet, melyet a különféle talajnak köszönhet. A bor minőség a 80 éves tőkének, a precíz és szakszerű munkának, a fa hordóban érlelésnek és a kétkezi izzadságos munkának köszönhető. A korábbi évjáratok a helyi borversenyeken arany, ezüst és bronz fokozatot értek el. A 2008-as évjárat a Pápai agrárexpón a 200 nevezett bor között bronz minősítést kapott.
Új kerékpár út épült
hírforrás: ÖNkorNET
Tihany közel 54 millió forintos vissza nem térítendő támogatást nyert kerékpárút építésére, amely a település központjától a környező településeket köti össze a 71-es úttal. Tihany területének nyolcvan százaléka a Balatoni Nemzeti Park területén fekszik, így kedvező, hogy a korszerű technikával épült kerékpárút biztosítja a környezetbarát közlekedést.
Tihany turisztikai célpontként az ország egyik kiemelkedő települése. A most elkészült kerékpárút nemcsak a minőségi és kerékpáros turizmust szolgálja ki, hanem garantálja a tihanyi üdülőkörzet valamint az örvényesi társönkormányzat biztonságos megközelítését is.
A kerékpárút összeköti a település központját a más települések elérését szolgáló 71-es úttal, így turisztikai jelentőségén túl megkönnyíti az ott lakók iskolába és munkába járását.
A kerékpárút építése illeszkedik a település hosszútávú fejlesztési koncepciójába, elképzelés szerint jövőre az út elérhet a hajóállomásig, azt követően pedig a kompkikötőig is.
A kerékpárút építésének összköltsége több mint 67 millió forint, melyből 1,8 km szakasz épült külterületen, 1,3 km szakasz pedig belterületi részen.
Tihany közel 54 millió forintos vissza nem térítendő támogatást nyert kerékpárút építésére, amely a település központjától a környező településeket köti össze a 71-es úttal. Tihany területének nyolcvan százaléka a Balatoni Nemzeti Park területén fekszik, így kedvező, hogy a korszerű technikával épült kerékpárút biztosítja a környezetbarát közlekedést.
